Csibészek tanárszerepben

Egészen új időszak kezdődött a Common Vibe életében néhány hónappal ezelőtt. Kivételesen nem a járványhelyzet miatti átalakulásra gondolunk, hanem egy annál sokkal izgalmasabb dologra: második csapatunkat, a Kifia zenekart ugyanis már nemcsak egy zenekarvezető segíti, hanem kortársaik is. Egészen pontosan a Várkonyi Csibészek két tagja, Dominik és Patrik vették szárnyaik alá az új csapattagokat.

Ruszó Dominikot kérdeztük az új zenekarról, tanításról, kortárs mentorálásról.

‍

Mióta foglalkoztok az új zenekarral, és honnan az ötlet, hogy ti, a Várkonyi Csibészek tagjai tanítsátok őket?

Teljesen spontán jött az ötlet: Ádám (a koordinátorunk) szervezte ezt a másik zenekart, mi meg csak szerettük volna, hogy jobban zenéljenek és tudjunk nekik segíteni. Így kezdtük el. Patrik és én járunk most a próbákra, mert a zeneiskola miatt van már egy kis gyakorlatunk. Mi hallgattuk meg elsőnek a gyerekeket amikor csatlakoztak, úgyhogy már a kezdetektől, több hónapja járunk a próbáikra.

Mennyire jött egyszerűen a tanítás? Lestél el „trükköket” a tanáraidtól, vagy ment természetesen?

A technikai részét leginkább tanároktól, vagy akik tanítottak zenélni, tőlük lestem el. Főleg abból merítek példát, ahogy engem tanítottak. Ebben még persze fejlődnöm kell, én is még gyerekkorosztály vagyok :) És néha furcsa velem egykorúakat tanítani. De pont emiatt is van egy jó összhang közöttük.

Az nem okozott gondot, hogy egyidősek vagytok?

Én egyáltalán nem éreztem annak. Egyrészt korban egy kicsit idősebbek vagyunk, másrészt pedig zeneileg abszolút felnéznek ránk. Ezt nagyon tisztelem is bennük! Eleinte persze fura volt, hogy majdnem egykorúak vagyunk, de egy jó kapcsolat alakult ki köztünk.

Mitől működik jól ez a kapcsolat szerinted, mi a titka?

Személy szerint azt gondolom, azért működik, mert egy a nyelvünk a srácokkal, nem kell mindent körbemagyaráznom ahhoz, hogy megértsék, amit akarok. Egyezik a humorérzékünk is, így könnyen megértjük egymást :) Na meg egy tök jó zenekar, annak ellenére, hogy még csak nemrég kezdődött az egész. Nemcsak a zenében értjük meg egymást, hanem más dolgokban is.

Mi a legnehezebb abban, hogy most „tanárként” vagy ott?

Hm, az előkészület, az például nem nehéz… Ahhoz úgy hozzászoktam a zeneiskolában, hogy azt már könnyen veszem. Ami nehéz, az a sok türelem, ami elengedhetetlen. Főleg a tanításhoz, zenéléshez… Például amikor megtanítok nekik egy akkordmenetet, amit gyakorolni kell, akkor persze tudom, hogy idővel egyre jobban fog menni, de azt ki kell várni. Ez nehezebb.

Hogyan szoktál felkészülni egy próbára?

Vannak dalok, amiket megbeszélünk, hogy játszani szeretnénk. Ritkán hozok csak új dalt, mert sokat kell még fejlődnünk. Átnézem saját magam a dalokat, átnézem az akkord menetét, az ütemet, a groove-ot, mindent… Ami jó, hogy megegyezik a stílusunk, world music-ot játszunk főleg: az alap az az autentikus roma zene, de sokszor viszek például flamencót. A cél, hogy egy komolyabb jazz-t vagy funky-t is el tudjanak játszani, de ahhoz még sok gyakorlás kell.

Sajnos kottát még nem tudnak olvasni, még vannak vele gondok – de abban mi sem vagyunk annyira jók, hogy tanítani tudjuk. Kottát olvasni tudunk, de tanítani… Nagyon hosszú, több éves folyamat. Én eddig úgy muzsikáltam, míg nem kezdtem el a konzervatóriumot, hogy nem tudtam kottát olvasni. Az előtt tanultam meg mindent, az alapokat is, a legalapabb dolgokat is.

Mik a céljaitok ezzel a zenekarral, hogy tervezitek a nyarat?

Leginkább még gyakorlunk, hogy ha nyáron lehetnek koncertek, akkor Budapesten legalább egy koncertet csináljunk velük. Hogy megérezzék a dolognak az ízét – szerintem az nagyon jót tenne nekik. Elsőre nem szeretnénk bedobni őket a mély vízbe, de például felhívnánk őket pár szám erejéig a Várkonyi Csibészekkel.

Azt szeretnénk, hogy olyan szinten legyenek addigra zeneileg, hogy egy koncertet végig tudjanak zenélni. Hogy ne csak azt lássák, hogy vírus van, csak tanulnak, meg gyakorolnak, hanem hogy legyen egy kis élmény is benne.

‍