A38

A legutóbbi koncertre nehéz szívvel mentem és felszabadulttal jöttem. Nemrégen nagyon rossz lelki állapotban voltam. Vidéki házunkban, a rádióban megszólalt a cigányzene, azonnal éreztem ahogy kezdek olvadni, a zene hangjai körülvesznek és összeolvasztanak a világgal. Majd kitágult és szívek közt énekelt, elhagyatott szívem. Szabadságot éreztem! Amit ezeken az eseményeken csinálunk az is erről szól a saját nyelvünkön beszélünk, a ránk kényszerített szerepektől és viselkedési mintáktól megszabadulva. Igen jól esett, hogy az

A38 fedélzetére életemben először előadóként léphettem, ráadásul egy ennyire klassz banda részeként, az egyéni szociális probléma vagy mégsem? program keretében. Nagyot dobbant a szívem mikor megláttam Katót akit már ezeregyszáz éve nem láttam, és akivel egy Djembe Jamben először tapasztaltam meg az igazi afrikai transzot, amikor minden lánc elporlik, és büszke emberi valónk vadul táncol. Mivel az ember a természet része volt, méghozzá a szíve! A kukoricák a hosszú nap és az új helyzet ellenére a tőlük megszokott lazasággal és elevenséggel vették kezükbe a hangszereket és játszottak a publicumnak. Ez már egy nagy banda volt, ütős dobosokkal, gitárossal akinek a végére eltört a pöngetője, szárnyaló szakszofonnal, hullámzó hegedűvel, dönögő dorombbal, menetelő kannákkal, megvadult szájbőgővel, kipendített rappeléssel egyetemben. Külön köszönet Zsombornak aki Victorral jó barátunk és köztudottan ügyes kamerás ,alig várom, hogy megnézzük a színes felvételeket!

És köszönet a tesóknak akik a közönséget alkották! Remélem nem lett túl emelkedett eme tárca, köszönet a tanároknak akik mindig elvezetnek minket az ígéret földjére vagy legalább az úszó szigetére! Kukoricáknak még annyit, hogy kitartást a tanuláshoz, anyukám mindig azt mondja a zenével kapcsolatban, hogy a gyakorlás csodákat tesz! Legyetek ember a vödrön! 

Feri(zenész)

‍

További képek az eseményről Facebook profilunkon megtekinthetőek.

‍