A délelőtti nagy rohanás után üdítő meglepetésként ért, hogy a többiek lekésték az előző vonatot, így együtt utazhattunk. A Várkonyi Csibészek - Topen, Brendon, Alex és Dominik, valamint komoly és felkészült társaim, Dávid, Laci és Ákos. A csapat megtöltötte élettel az egész vonatot - hangosak és jókedvűek voltunk, vártuk az elkövetkező négy napot a Gyüttment fesztiválon. Néhány óra vonatozás után újra szétváltunk, a többieket kocsival vitték Vasvárról, én pedig Sárvártól tekertem Oszkóig. 35 kilométer árkon és bokron át.
Gyönyörű zöld tájak, sárga búzamezők, szürkemarhák és hófehér szélerőművek kísértek a végig. A fesztivál missziója a fenntartható közösség és életmód gyakorlati demonstrációja volt, kitűzött célja nulla hulladékkal zárni a hetet. A nagyszínpad is napkollektorból nyerte az energiát, ahol meglepetésemre várkonyi csibészeink is felléptek egy közös szám erejéig az Iparkutya együttessel. A srácok egyébként egész nap fáradhatatlanul zenéltek, mindenki legnagyobb örömére és csodálatára. Rengeteg rajongójuk lett, a meghatódottságtól patakokban könnyező lányok és fiúk fogták közre őket, miközben siratós-hallgatósat játszottak, ajándék pizza és egyéb jutifalik záporoztak rájuk.
Szerencsére ránk, kísérőkre is hullott néhány morzsa. Részt vettünk közösen különféle jam-eken, változatos hangszereken próbálhatta ki magát mindenki, sokféle zenei környezetben. Topen házi gyártású ghetto blaster hangszórója külön figyelmet kapott egy interjú erejéig. A srácok folyamatosan alkudoztak, hogy a lefekvés idejét a végtelenségig nyújtsák, de nap végére annyira kimerültek a sok élménytől és zenéléstől, hogy szólni se kellett, maguktól bújtak ágyba. Egy pillanat volt ez a négy nap, mindenki maradt volna még hetekig a fesztiválon. Szerencsére a késésektől sokórásra nyúlt vonatút gondoskodott róla, hogy azért a hazatérés is örömteli legyen.
Lima Victor
További képek az eseményről Facebook profilunkon megtekinthetőek.